Gyenesdiási Nagyközség Monográfiája III.
Az óvoda 40 éves története
Szerkesztette
Skublics Sándorné
A kutató munkában részt vettek
Füleki Veronika                      Horváthné Lóránt Mária
Kun Sándorné                        Lóránt Veronika
Nagy Izabella                         Palaczki Katalin
Világos Csabáné                    Skublics Sándorné
Somorjai Lívia                        Varga Zoltánné
A kötet lektora
Dr. Varga László
egyetemi docens
Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron
A képeket rendelkezésünkre bocsátották
Rácz Sándorné, Szabó László, Tóth Lászlóné, Bujtor Bálint, Horváth Lászlóné, Hegyiné Rádi Elvíra, Gombár Csaba, Gép Zita, Pintér Istvánné, Hársfalvi György, Finta Maya, Nagy
Lászlóné, Györei Józsefné
Képszerkesztő
Schrettner Milán, Finta Maya
A könyv támogatói
Gyenesdiás Nagyközség Önkormányzatának Képviselő‑testülete,
Valamint a Gyenesdiási Óvodás Gyermekekért Alapítvány
© Napközi Otthonos Óvoda Gyenesdiás, 2008
ISBN 978-963-06-4617-8 Ö – Összkiadás
ISBN 978-963-06-5625-2 – III. kötet
Készült 500 példányban
B/5 formátumban (170×240 mm), Adobe Garamond Pro betűtípussal
Szedés
www.thecube.hu
Schrettner Milán, Hévíz
Nyomás és kötés
Ziegler Nyomda, Keszthely

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 9

A MAGYAR ÓVODAHÁLÓZAT MEGALAPOZÁSA . . . . . . .. . . . 13

Óvodaalapítás Zala megyében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Az 1891. XV. törvény hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

A TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK HATÁSA A MAGYAR

ÓVODAHÁLÓZAT FEJLŐDÉSÉRE. (1916-1960-iG) . . . . . . . .. . . . 21

A romokon megindul az élet1945-1952. . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Törvényi és tartalmi szabályzók 1953-1960-ig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

AZ ALAPFOKÚ OKTATÁS KEZDETEI GYENESDIÁSON . .. .... . . . . . . 27

A nyári óvoda 1968-72-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Az 1971-es óvodai program . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

AZ INTÉZMÉNYES ÓVODÁZTATÁS TÖRTÉNETE

GYENESDIÁSON 1972-1994-IG. ……………………………………………..37

Egycsoportos óvoda 1972-75-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

A 70-es évek Gyenesdiása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ….... . . . . . . . . . . . . . . 38

Személyi feltételek alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . 40

Az építkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . 40

Két csoportos óvoda Gyenesdiáson 1976-79 . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . 43

Az óvoda tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . 44

Vázlat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

Helyi hagyományok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . 48

A napirend alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

Amire senki sem számított . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . .  49

Kapcsolattartási formák.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  51

3 csoportos óvoda létrehozása 1980-1988-ig . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53

A létszám mutatók alakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . .53

Feltételrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . .55

Élet az új óvodában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . .56

Szakmai tevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . 58

Ami hatással volt az óvodai nevelés alakulására . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . 60

Az óvoda hagyományai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65

Kapcsolatrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65

A társadalmi változások hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .66

Új utak keresése 1989-1994-ig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . 67

Szerkezeti és személyi változások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . .  67

Az 1989 évi továbbfejlesztett Óvodai Nevelési Program és hatása . . . . . .. . . . . .68

Az önkormányzatok megalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

Elmélet és gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . .70

1993. évi Törvény a közoktatásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . .72

Létszámmutatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . .73

Az óvodai hagyományok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  73

Kapcsolatrendszer további alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .75

Személyi változások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .76

EGYÉNI ARCULATFORMÁLÁS 1995-2008-IG . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . . .79

Történések 1995-1999-ig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 79

Községi helyzetkép . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  79

Óvodai helyzetkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . 81

Személyi változások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82

A Gyenesdiási Óvodás Gyermekekért Alapítvány létrejötte . . . . .. . . . . . . . . . . . . 83

Szakmai tevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 84

Kapcsolatok bővülése, hagyományok megalapozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

Út az óvoda korszerűsítéséhez. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .88

Négycsoportos óvoda - Megváltozott feltételrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

Fejlesztő tevékenység alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . 92

Helyi óvodai program létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93

Széleskörű lehetőségek -2004-ig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

Az óvoda gazdálkodása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . 96

Személyi feltételrendszer alakulása, . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

Szakmai tevékenység - 2004-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100

Humánerőforrás‑fejlesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  100

Minőségfejlesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . ..101

Az egyéni arculatformálás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . .  104

Az óvoda szakmai tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  104

Fakultatív lehetőségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .107

Az óvoda hagyományos rendezvényei 2004-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  109

Farsang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . .  .109

Zöld Hetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .110

Gulyásparti . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . .114

Andrásnap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .114

Az 5. csoport kialakítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . .115

Gyermekekkel kapcsolatos ünnepek, helyi hagyományok. . . . . . . . . . . . .. . . . . .116

Csoporthagyományok szerepe az arculatformálásban . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . .  116

Partnerkapcsolatok alakulása 2000-től napjainkig . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . .. 119

Feltételrendszer további alakulás 2005-2008-ig . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . .  122

Vonzó Gyenesdiás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 122

A pályázatok 2005-2008-ig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . .. 123

Látványos feltételjavulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 125

A személyi feltételek alakulása 2005-2008-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . ...125

Zöld Óvoda 2005 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . ..127

Kompetencia-alapú oktatás 2006. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 128

ZMDM megalakulása 2006. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . .. 130

Szakmai elismerés 2007. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . ..  131

„Hangolódó” óvodai átvezető program 2007/2008 . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . 131

Óvodásaink eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . ….  133

ZÁRSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..137

Hogyan tovább?....................................................... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . 137

LEKTORI VÉLEMÉNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . .  141

OPINION OF THE PROOFREADER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . …. .  143

MEINUNG DES LEKTORS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . .. .145

ЛЕКТОРСКАЯ ЗАМЕТКА РЕЦЕНЗИЯ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .... . . . ..... 147

MELLÉKLETEK ……………………………………………………………...153


Bevezetés

Nevelőközösségünk a múltat faggatva dokumentumok, tények, írott és szóbeli anyagok felsorakoztatásával igyekszik azt a hiányt pótolni, mely fehér foltként jelent meg több évtizedes nevelőmunkánkban. Intézményünk történetének megírására nagyszerű alkalmat kínált Gyenesdiáson az óvodáztatás 40 éves évfordulója. Óvodatörténeti írásunk a kisdedóvás történetének kezdeteiből indul ki az országban, a megyében, a térségben. Rámutat azokra a jelentős neveléstörténeti, oktatáspolitikai és társadalmi változásokra, melyek hatással voltak az óvodai nevelés alakulására.

Forráskutatásunk során a széleskörű, felhasznált szakirodalom mellett a Zala Megyei Levéltár és a Megyei Könyvtár fellelhető anyagából válogattunk. Felhasználtuk a meglévő óvodai csoportnaplók, hiányzási naplók, nevelőtestületi, VB ülések, képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveit, korabeli leveleket és dokumentumokat. Kutatásunkat személyes interjúk, elbeszélések, visszaemlékezések színesítették, amelyeket az eseményeket átélt szemtanúknak köszönhetünk, tanúságtételük nagy megtiszteltetés volt számunkra.

Az 1800-as évek végének történeti eseményei után Zala megye óvodahálózatának kialakulását vázoljuk fel, majd részletesen szólunk óvodánk létrejöttének körülményeiről. Vázlatosan utalunk a helyi iskolatörténet alakulására is, mivel az intézmények létrejötte azonos akaratból született. A dokumentum részletezi óvodánk alapításának eseményeit, az intézményünkkel kapcsolatban álló személyek érdemeit, feltárja az egyes időszakok szakmai eredményeit, helyi sajátosságait, hagyományait. Az ember felnőttként gyakran felidézi a kisgyermekkor emlékképeit, mesél családjának, gyermekeinek, unokáinak. Az emlékezés melegséggel tölti el szívünket, hiszen az ember legközvetlenebbül ahhoz a szűkebb helyhez kötődik, ahol született, lakott, dolgozott, ahhoz az intézményhez, ahová óvodába–iskolába járt, ahol továbbtanult. Ösztönzést ad mindannyiunk számára az a tudat, hogy minden adalék, minden felfedezés, minden közlemény múltunk tüzetesebb, árnyaltabb megismerését teszi lehetővé. Örömünkre szolgált minden egyes oldal megírása, azért is, mert szakmai önismeretünk gazdagodhatott, és azért is mert olyan maradandót hoztunk létre, amelynek értékeit megoszthatjuk másokkal.

Minden változik, fejlődik, átalakul a világunkban, egyetlen állandó a változás maga. Ez így természetes és helyes, mert a változás újat, s talán jobbat is hoz magával. Azonban soha nem szabad elfelednünk azon értékek védelmét, megőrzését és ápolását, melyek kortól, időtől függetlenül örök érvényűek. Mai, ultramodern ám kaotikus világunkban még nagyobb jelentősége van az értékek feltárásának, szükséges a nemzeti és helyi hagyományok, szokások megőrzése, hogy időtálló részeivé válhassanak kultúránknak. Mindezek jelenthetik a biztos fogódzót, a lelki és erkölcsi támaszt hovatartozásunk, identitástudatunk erősítésében.

Thomas Mann híres regénye a József és testvérei első sorában írja: „Mélységes mély a múltnak kútja „

E sorok jelentőségére akkor döbbentünk rá igazán, amikor a múlt vallatására vállalkoztunk. Felismertük azt is, mi mindent kellene még a felszínre hozni, hogy minél hitelesebben idézzük az elmúlt időszakot, ábrázoljuk a ma történéseit és vázolhassuk a holnapot. A könyv befejezését követően ismételt számadást végeztünk: vajon elmondtunk –e mindent? Az intézményi történetben mindenkiről érdemben szóltunk-e? Megannyi kérdés, melyekre csak az olvasó tudja majd a választ.

Óvodatörténeti kutatásunk eltelt két éve alatt lelkiismeretes munkára, hiteles

forráskutatásra törekedtünk. Bízunk abban, hogy könyvünk segít felidézni, emlékezni és megőrizni a régmúlt időszak történéseit és fontos eseményeit. Köszönjük mindazoknak, kik munkánkat bármilyen módon segítették. Köszönet a levéltárnak, a könyvtáraknak, polgármesteri hivataloknak, a volt óvodásoknak, szülőknek, kollégáknak, vezetőknek, és a könyv megírását segítő szakembereknek.


Kedves Olvasó!

Óvodánk történeti megemlékezése fontos volt számunkra, és reméljük érték lesz azok számára, kik e páratlan adottságú és szépségű községben, Gyenesdiáson élnek. Meggyőződésünk, hogy óvodánk csak a helyi társadalom, a helyi közösség megtartó és újító akarata révén élhet és fejlődhet tovább. Erősítsenek minket mindazon értékek, melyek megóvnak bennünket az elszürküléstől.

Ajánló szavaimmal köszöntöm mindazokat, akik ezt a könyvet kézbe veszik. Bízom benne, hogy munkánkkal örömet szerzünk Önnek és elolvasása után, szívesen ajánlja másoknak!

Skublics Sándorné

intézményvezető


- részlet –

A nyári óvoda 1968-72-ig

1964-től kialakult helyben a nyolcosztályos iskola, és néhány év múlva lényeges változások következtek be az iskola vezetésében és a tantestület létszámában is. 1968- tól Szijártó Endréné vette át az iskola vezetését és egyben felkarolta az óvoda ügyét. (Megelőzően 1964-ben Németh József, 1964-1968-ig Szijártó Endre volt az iskolaigazgató) „Szijártó Endréné kiváló szaktanár volt, jó szervezőkészséggel rendelkezett. Feladatait precízen végezte, legnagyobb érdeme az egységes nevelőtestület kialakítása.”

Ismerte a családok életét, érzékenyen reagált problémáikra, melyek megoldásáért mindig síkraszállt. Az óvoda létrehozásának is élharcosa volt a községben, a megvalósításhoz a Járási Tanács támogatását kérte, mivel a helyi tanácselnök elutasította az igénylést pénzhiányra hivatkozva.

A következetes kiállás eredményeként, 1968 nyarán sikerült elindítani 18 gyermekkel az első óvodai csoportot Gyenesdiáson is. A szülőket először rá kellett beszélni, hogy írassák be gyermekeiket, még a betöltött három év sem volt feltétel, csak legyen meg az indításhoz szükséges létszám. A nyári óvoda célja elsősorban a gyermekfelügyelet volt, ezzel segítve a dolgozó szülőket. A régi iskola épületében, a tanári lakás melletti két termet nevezték ki óvodának. A berendezést az iskolából és a szülőktől gyűjtötték össze, hogy a legszükségesebb eszközök biztosítva legyenek.

Az intézmény hétfőtől szombatig, reggel hét órától délután öt óráig tartott nyitva.

Meglehetősen szegényes körülmények között indulhatott meg az óvodai munka. A tárgyi és személyi feltételek egyaránt kezdetlegesek voltak. A folyosó falikútjáról hordták a vizet lavórokba, amelyek fém állványokon álltak és abban mosakodtak a gyerekek. A dadus néni folyamatosan cserélte a vizet.

A személyi feltételeket illetően el kell mondani, hogy szakirányú képzettséggel senki sem rendelkezett. Horváth Lajos tanítóként működött a községben, a nyári óvodában ő vállalta fel az élelmezésvezetés teendőit. A felesége, Irénke pedig vállalta a gyermekek felügyeletét, a velük való foglalkozást.

A legelső dolgozók voltak: Horváth Lajosné, Irénke néni óvodavezető, képesítés nélküli óvónő, férje Horváth Lajos élelmezésvezető. Az ő családjuk lakott a szolgálati lakásban és mivel akkor építették saját családi házukat, ami különböző műszaki problémák miatt nehezen akart elkészülni, még maradhattak. Az első dajka Papp Lászlóné, Erzsike, a szakácsnő pedig Hudop Sándorné, Rózsi néni voltak. Mindannyiuknak áldozatos munkát kellett végezniük a rendkívül nehéz körülmények miatt. Segítséget majd csak két év múlva nyáron kaptak, Kovács Lajosné Bözsi néni személyében. Az un. Szakály házban folyt a főzés/ az új iskola udvarán állt ez az épület/, ami egyedül Rózsi nénire hárult. Ő egy személyben volt a szakácsnő és a konyhalány. Az asztali tűzhely, amely a rendelkezésére állt, egyre-másra fölmondta a szolgálatot, így előfordult, hogy otthon készítette el az óvodások ebédjét. A visszaemlékezések szerint mindig nagyon finom és változatos ételek voltak ezek. /Szerencsére az óvoda szomszédságában lakott a szakács néni, így nem kellett messzire szállítani az ennivalót. /A gyermekeknek háromszori étkezést biztosítottak már a kezdetektől fogva. Az egyik teremben aludtak, a másikban pedig folyt a napi élet, a játék és az étkezések. A „csoportszoba” berendezése meglehetősen puritán volt, hiszen az (összes) bútorzatot polc, asztal és székek képezték. A polcon néhány otthonról elhozott játékszer árválkodott. Néhány könyv, műanyag kocka, fakocka, egy-két pöttyös labda, fa autó, mesekártya. …


- részlet -

ZÁRSZÓ

Négy évtized egy intézmény életében nem sok idő. De elég idő a tenni akaráshoz. Negyven év a történelemben egy pillanat. De mennyi esemény, öröm és bánat, haladás és megtorpanás, terv és kudarc, személyi és tárgyi változás, átalakítás, szakmai eredmény és megújulás férhet bele ennyi évbe, ha merünk nagyot álmodni. Most egy picit megállunk ünnepelni, és aztán álmodunk tovább.

Sokunknak adatik lehetőség, hogy belekezdjünk valamibe, aztán ki él vele, ki elszalasztja. Mindenhez kell szándék mellett szerencse is. Váci Mihály szavaival:„Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell. és nem elég akarni, de tenni, tenni kell!”

Egy óvoda létrejöttéhez, működéséhez, fejlődéséhez mindezen túl kell a teremtő gondolat, tettrekészség, kell sok kisgyermek, jó gazda, gondos szülői közösség, hivatástudattal megáldott nevelő. Ha mindez megvan, és mindenki örömmel teszi a dolgát, az a jövő záloga. Hivatásunk tükrében akkor végezzük jól a dolgainkat, ha a ránk bízottak boldogok.

Ars poétikánk Pestalozzi megfogalmazásában:

„Hivatásod legyen: élni másokért,

S mások boldogságában keresni a magadét”

Kétévnyi munka befejeztével a visszapillantás eredménye kötelez bennünket. Hálával gondolunk mindazokra kik lehetővé, tették eredményeink elérését, szakmaiságunk megvalósítását. A kilencvenes években megindult innováció megvalósításában hatalmas szerepe volt a fenntartónak, a társintézményeknek, a civil egyesületeknek, támogatóknak, a szülői háznak. Mint megannyiszor az elmúlt években, most a Monográfia elkészítésénél is számtalan segítőkészséget tapasztaltunk, melyért őszinte köszönettel tartozunk.

Hogyan tovább? ….  Hát előre a megkezdett úton!

Mint jó sportoló, ki a már elért eredménye alá nem szeretne jutni semmiképp. Célja a tisztességes megmérettetés, a mindig több, a mindig jobb. Óvodánk életében ez azt jelenti, hogy munkánkat továbbra is belső késztetésből, elkötelezettségből, őszinte hivatástudattal és teljes felelősséggel végezzük. Nevelési gyakorlatunkban azt szeretnénk, ha a ránk bízott kisgyermekek mindegyike érezné, hogy önmagáért szeretjük, és úgy fogadjuk el amilyen. A sportoló dicsőségért, a legjobb helyért, az aranyért küzd. Mi a gyermekek szeretetéért, a fejlesztési lehetőségek kiaknázásáért, a szülők bizalmáért és kiváló szakmai tevékenység eléréséért dolgozunk. Munkánk olyan napi megújulást kíván tőlünk, nevelőktől, amely kizárólag mély hivatástudatból, elkötelezettségből, szakmai alázatból és a gyermekek iránti elfogadó szeretetből meríthet erőt.

A fejlődés irányát a Zöld Hetek népszerűsítésében szeretnénk meghatározni. Akár országos méretűvé növelni a kezdeményezést, hiszen itt sok még a tennivaló. Ezt a célt szolgálná a „Központi Zöld Óvoda” státusz elnyerése. Továbbra is olyan óvodai élet megszervezését tartjuk kívánatosnak, mely a környezettel való együttélésre nevel, amely magában foglalja a környezet védelmét is. Abból az egyszerű tényből indulunk ki, hogy a körülöttünk lévő világ iránti érdeklődésünk velünk születik. A különböző szűkebb és tágabb környezeti hatások ezt az érdeklődést felkelthetik, mely a mi célunk is. A gyermeki személyiség fejlesztésével egy életmód, viselkedésmód, gondolkodás, mértéktartó felhasználás megalapozását kívánjuk elérni személyes példánkkal is. Környezetvédő szemléletünk széleskörű terjesztése fontos feladat, hogy gyermekeinkből majdan a Föld jó gazdája legyen. A szándék, hogy a ránk bízottaknak mindig többet és jobbat nyújtsunk – ez adott szárnyakat nekünk. E szándékkal aztán beoltottunk másokat. Elsődleges feladatunknak tartjuk gyermekeink fejlesztését: ugyanakkor intézményi szinten is kiemelkedő eredményeket tudunk felmutatni – számos társintézménynek követendő példát mutatva ezzel.

Továbbá célunk a kompetenciaalapú nevelés teljes körű bevezetése óvodánkban, ennek pályázatok útján való állandó szinten tartása. Ez óvodásaink sokoldalú képességfejlesztését jelenti, mely biztos alapokat nyújt majd további életében. Mindez csak úgy lehetséges, ha nem maradnak bizonytalan pontok, melyek miatt szorong és megnehezíti életét. Tudjuk, amit a gyermek az óvodában kap, azt a családi nevelés nem adhatja meg számára, mint: társas együttlét öröme, a közösségbe való beilleszkedés lehetősége. Nevelésünk sarokköve, a családi élet kiegészítése, a szülőkkel való őszinte és tartalmas együttműködés további folytatása.

Minden szülő vágya, hogy gyermeke meglelje helyét a világban. A pedagógus vágya, hogy a rábízottak a gondtalan gyermekkor lehetőségét megkaphassák. Hálás az a feladat, ami csak nekünk óvodapedagógusoknak adatott. Örömünkre szolgál, hogy részesei lehetünk a gyermeki elme nyiladozásának: bejárhatjuk velük – az első nagy szemű rácsodálkozástól - a gondolkodásfejlődés magasan ívelő, tartalmas és egyben varázslatos útját. Az óvodapedagógus élete a hit, hogy csak biztos alapokra épülhet a boldog jövő.

Mint ahogy Erich Fromm szép gondolatai megfogalmazzák:

„Minden ember egy megismételhetetlen csoda,

És a hozzá vezető útnak is csodának kell lennie.”


LEKTORI VÉLEMÉNY

A könyv szerzője rendkívül fontos feladatra vállalkozott. A gyenesdiási óvoda történetének megírása - a kiválasztott forrásanyag tükrében az 1968 és 2008 közötti időben - nóvumnak tekinthető, mivel az intézmény történetével átfogó módon eddig még nem foglalkoztak.

Gyenesdiás község óvoda-és iskolaügye fejlődésben lévő szervezet volt, s különösen óvónői, tanítói karában rejtőzött nagy energia, népfelemelő szolgálati készség. Az infrastruktúrán túl a nevelési és oktatási intézményrendszer döntő tényezője az emberi személyiség, aki valamilyen formában részt vesz annak működtetésében. Az óvónő, a néptanító és a plébános egy-egy község életének meghatározó szereplője volt. életük, sorsuk, mindennapjaik, a helyi közösség lelki és anyagi felemeléséért tett erőfeszítéseik, a szegény népet felemelő küzdelmük tárul elénk a mikrotörténeti elemzések, az orális tanúságtételek (oral testimony) nyomán. Egykor – talán – majd mód nyílik arra, hogy globálisan is megrajzolódhasson a múlt magyar óvodapedagógusainak, tanítóinak, plébánosainak szellemi – emberi arculata. A szakmai ethosznak és a hatékony testületiségnek szép példái állíthatók a mai utódok elé. A gyenesdiási óvoda négy évtizedének pedagógiai eredményeiből sok tanulság vonható le a mai neveléstudomány képviselői számára. Az óvodatörténet a 20. századi magyar értelmiségtörténethez szolgál adalékokkal, reményeink szerint elgondolkodtató és hiteles dokumentálása egy nagyon „népközeli” értelmiségi csoport szellemi – lelki arculatának, egy szerves társadalmiság lassú építkezésének.

A kutatás gerincét képezte Gyenesdiás nagyközség óvodatörténetének bemutatása és értékelése, mely elvezethette az olvasót ahhoz a megállapításhoz, hogy az intézmény a korszak tanügyi viszonyainak modernizációja révén - jelentős átalakuláson és fejlődésen ment keresztül. Az óvodák életében a szakmaiság, a pedagógiai tényező egyre meghatározóbb szerepet játszott.

A kutatás értékének tekinthető, hogy mindig az emberre koncentrál, akinek a vállain nyugszik az óvodaügy, a népoktatás milyensége, legyen az óvodai felügyelő, óvónő, vagy kisiskolai tanító. A dolgozat szerzője rendkívül problémaérzékeny módon mutatja be a helyi történéseket, történeti-társadalmi közegbe helyezve az óvoda fejlődésének eseményeit, az óvodai tanügyigazgatás jellemzőit, az óvodapedagógusok mindennapjait.

Pontos adatokon, a korabeli források megszólaltatásán nyugszik az óvoda történetének bemutatása. A szerző figyelme kiterjed az irányítás kérdésein túl az óvónők munkájának tartalmi kérdéseire is. A részletes, az óvoda megszervezését és folyamatos bővítését és fejlesztését bemutató fejezetek kronologikus sorrendben mutatják be a történéseket a helyi irattár forrásai alapján. A szerző hitelesen, tények tükrében mutatja be a lakosság, a helyi vezetők folyamatos küzdelmét, kompromisszumhajlamát.

A szerző részletesen elemzi azokat a kérdéseket, amelyek a korabeli szociális problémákat, nevelési kérdéseket, az óvodák megreformálását célozták. Nemcsak izgalmas témákat vet fel, hanem láttatja a mindennapi pedagógiai szorgoskodás feladatait. Az “élő források” megszólaltatása gazdagabbá tette a szerző mondandóját. Rendkívül értékes az óvodáról szóló narratívák csokorba szedése. A szerző láttatja az óvoda történetének sokszínűségét, gyermekközeli szemléletmódját, betekintést nyújt ezáltal a kor mentalitástörténetébe is. Rendkívül szimpatikus az a törekvés, hogy a mikro- és makroszintű megközelítés egymásra épül.

A dolgozat interdiszciplináris jellege a szerző sajátos látásmódját tükrözi, amennyiben a jelenségeket nem elkülönülten tanulmányozza, hanem a maguk komplexitásában. Helyes a szerző álláspontja, miszerint az óvónő a korszak sajátos szerepeket betöltő képviselője, aki egyrészt szakmai kompetenciájánál fogva, másrészt emberi tulajdonságai alapján mintaként áll a gyermekek előtt.

Az óvónői szerep változásai a dolgozat fejezeteiben felbukkannak, kimondva- kimondatlanul azt hivatottak üzenni, hogy a nemzeti identitás megőrzésében, a kultúra átadásában az óvoda és a hivatott óvodapedagógus minden korban döntő szerepet játszik. A szerző munkája önálló kutatáson alapuló tanulmány, értékes elemekkel gazdagítja a magyarországi óvoda-és kultúrtörténetet.

Kalkuttai Teréz soraival kívánok boldog születésnapot a gyenesdiási óvodának, az óvoda dolgozóinak, gyermekeinek, és mindazoknak, akik az óvoda létrehozásához, szellemi és tárgyi gyarapodásához az elmúlt negyven esztendőben hozzájárultak.

Az élet egyetlen esély – vedd komolyan,

az élet szépség – csodáld meg,

az élet boldogság – ízleld meg,

az élet álom – tedd valósággá,

az élet kihívás – fogadd el,

az élet kötelesség – teljesítsd,

az élet játék – játszd,

az élet vagyon – használd fel,

az élet szeretet – add át magad,

az élet titok – fejtsd meg,

az élet ígéret – teljesítsd,

az élet szomorúság – győzd le,

az élet dal – énekeld,

az élet küzdelem – harcold meg,

az élet kaland – vállald,

az élet jutalom – érdemeld ki,

az élet élet – éljed!

(Kalkuttai Teréz: Az élet Himnusza)

Dr. Varga László PhD

lektor, egyetemi docens

Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron

OPINION OF THE PROOFREADER

In researching this book, the author has undertaken a significant project. The history of the Gyenesdiás1 kindergarten2 covering the period from 1968 to 2008 is a unique contribution, for until now, no comprehensive history of this institution has been written.

The kindergarten and school system of the town of Gyenesdiás encompasses a process of institutional development. This development hinged on its teachers, and on their high level of energy and commitment to improving the lives of the community. In addition to physical infrastructure, this human element is the deciding factor in community education and includes all persons involved making the system work. The kindergarten teacher, The community educator and the parish priest were all key figures in small-town life. Through micro-history analysis and oral testimonies, this volume introduces us to these individuals’ lives, fate, and everyday activities, and all their efforts to improve the spiritual and material fate of the local community, including the poor. One day, perhaps, it will be possible to create a more global record of the intellectual and human side of the kindergarten, elementary teachers and parish priests in Hungary’s recent past. Such a study would present valuable examples of professional commitment and effective teamwork for today’s educators.

The current study, focusing on four decades of pedagogical initiatives in the kindergarten of Gyenesdiás, presents many lessons for those involved in modern educational policy. The study is an important contribution to Hungarian 20th century intellectual history. It represents a thought-provoking and reliable portrait of the intellectual and psychological makeup of a group of leaders who are very close indeed to “the people”, and traces their slow but sure progress toward creating an organic social community.

The core of the research introduces and analyzes the history of the Gyenesdiás

kindergarten. This history presents the significant transformations and development

undergone by the institution, reflecting the larger trends of that era in modernization of education.

A valuable aspect of this study is its emphasis on the human side of the subject – The individuals on whose shoulders rest the fate of kindergarten and community education – whether the director, the kindergarten teacher or elementary school teacher. The author takes a very problem-sensitive approach to local events, placing the kindergarten’s developments, its management issues and the everyday lives of its teachers into a larger historical and social context.

The history of the kindergarten is based on precise data and primary resources. The author’s scope goes beyond general educational policy to include details on the content of the teaching plans. Detailed chapters on the founding and continuous development of The kindergarten are presented in chronological order, based on data from the local archives. The author provides a convincing, fact-based account of the ongoing struggles of the local population and leadership and their willingness to find solutions.

The author then provides a detailed analysis of the social and educational issues and the kindergarten reform initiatives during the era under study. These are provocative issues, which also give us insight into an educator’s everyday challenges. Interviews with “live sources” complement the author’s own analysis. Of particular value is the juxtaposition of multiple narratives of the kindergarten’s history: this way, the author is able to express the multi-faceted story of this kindergarten and its child-centered approach, and also gives us a glimpse of this era’s prevalent way of thinking. The author’s effort to intertwine macro- and micro-level approaches is particularly engaging.

The interdisciplinary nature of this study mirrors the author’s own unique approach: she does not analyze the events individually, but takes into account their more complex contexts. The author is correct in maintaining that a kindergarten teacher plays a unique role, reflecting the values of the era; her professional skills and her personal values alike are models for the children in her care.

Throughout the chapters, occasional reference is made to the gradually changing role of the kindergarten teacher in Hungary. These mentions, explicitly or implicitly, make clear that kindergartens, together with their teachers, play a key social role, including the nurturing of national identity and culture. The author’s study, based on independent research, contributes valuable elements to the literature on the history of Hungary’s  kindergartens and Hungarian culture.

To the kindergarten of Gyenesdiás, its staff, its children, and to all who, during The past 40 years, have contributed to the creation and intellectual and physical development of the kindergarten, I wish a very happy birthday, with this quote from Mother Teresa:


Life is an opportunity – benefit from it,

Life is beauty – admire it,

Life is bliss – taste it,

Life is dream – realize it,

Life is a challenge – meet it,

Life is a duty – complete it,

Life is a game – play it,

Life is wealth – keep it,

Life is love – enjoy it,

Life is mystery – know it,

Life is a promis – fulfill it,

Life is a sorrow – overcome it,

Life is a song – sing it,

Life is a struggle – accept it,

Life is an adventure - dare it,

Life is luck – make it,

Life is life – fight for it!

(Mother Theresa of Calcutta: ‘Life’)

László Varga, PhD

Associate professor

The University of West-Hungary Faculty of Pedagogy „Benedek Elek”, Sopron

MEINUNG DES LEKTORS

Die Autorin des Buches hat sich zu einer außerordentlich wichtigen Aufgabe verpflichtet. Die Fertigstellung der Geschichte des Kindergartens in Gyenesdiás kann, im Spiegel von ausgewählten Quellen zwischen 1986 und 2008, als ein Novum

betrachtet werden, da man sich mit der Geschichte des Institutes in umfassender Weise bisher noch nicht beschäftigt hat.

Die Kindergarten- und Schulangelegenheiten der Gemeinde Gyenesdiás waren eine Organisation in Entwicklung, insbesondere in ihrem Kindergärtnerin - und Lehrerstab steckten große Energien und volkserziehende Dienstbereitschaft. Über

die Infrastruktur hinaus ist die menschliche Persönlichkeit der ausschlaggebende

Faktor des Erziehungs- und Bildungssystems, die in verschiedener Form in dessen

Betätigung teilnimmt. Die Kindergärtnerin, der Dorflehrer und der Pfarrer spielten

eine entscheidende rolle im Leben der einzelnen Gemeinden. Ihr Leben, Schicksal

und Alltag, die Anstrengungen für den geistlichen und finanziellen Aufstieg der

lokalen Gemeinschaft, ihre Kämpfe, um das arme Volk zu erheben, eröffnen sich

in den mikrogeschichtlichen Analysen und mündlichen Aussagen (oral testimony).

Es wird vielleicht einmal die Möglichkeit geben, das geistige und menschliche Bild

der ungarischen Kindergartenpädagogen, Lehrer und Pfarrer der Vergangenheit

auch global darstellen zu können. Schöne Beispiele des fachlichen Ethos und der

wirksamen Körperschaften können den heutigen Nachfolgern angeführt werden. Aus

den pädagogischen resultaten der vier Jahrzehnten des Kindergartens in Gyenesdiás

können die Vertreter der heutigen Erziehungswissenschaft viele Lehren ziehen.

Die Geschichte des Kindergartens erteilt Beiträge zur Geschichte der ungarischen

Intelligenz des 20. Jahrhunderts, hoffentlich wird sie eine zum Nachdenken

erregende und authentische Dokumentation des geistigen und geistlichen Bildes

einer sehr „volksnahen” intellektuellen Gruppe und des langsamen Aufbauens einer

organischen Gesellschaftlichkeit.

Der Leitfaden der Forschung bildet die Vorstellung und Bewertung der Geschichte des Kindergartens der Gemeinde Gyenesdiás, die den Leser zu der Feststellung führen könnte, dass das Institut durch die Modernisierung der Bildungsverhältnisse der Epoche einen bedeutenden Wechsel und Entwicklung erlebte. Die Fachlichkeit, der pädagogische Faktor spielten im Leben der Kindergärten eine immer entscheidendere Rolle.

Der Wert der Forschung mag daran liegen, dass sie sich immer auf den Menschen konzentriert, auf dessen Schultern die Kindergartenangelegenheit, die Art und Weise der Volksbildung, soll es um Kindergartenaufseher, Kindergärtnerin oder Grundschullehrer gehen, beruht. Die Autorin dieser Arbeit stellt die örtlichen Ereignisse in einer äußerst problemorientierten Weise vor, während sie die Ereignisse der Entwicklung des Kindergartens, die Eigenschaften der Bildungsverwaltung im Kindergartenbereich, den Alltag der Kindergartenpädagogen in ein geschichtlichgesellschaftliches Medium stellt.

Die Vorstellung der Geschichte des Kindergartens basiert auf genauen Daten

und Aussagen aus der Zeit. Die Aufmerksamkeit der Autorin erstreckt sich neben den Fragen der Führung auch auf die inhaltlichen Fragen der Arbeit der Kindergärtnerinnen. Die ausführlichen Kapitel, die die Organisation und ständige Erweiterung des Kindergartens vorstellen, führen die Ereignisse, nach Angaben der Quellen des örtlichen Archivs, in chronologischer reihe vor. Die Kämpfe und

Kompromissfähigkeit der Einwohner, der örtlichen Leiter werden von der Autorin